A felhőoszlop, amely nem vezet sehova
Kálmán Mihály, a Harvard Egyetem Zsidó Tanulmányok programjának résztvevője a gázai helyzetről és Seres László cikkéről
Kálmán Mihály, a Harvard Egyetem Zsidó Tanulmányok programjának résztvevője a gázai helyzetről és Seres László cikkéről
Legkésőbb Mussolini óta tudjuk, hogy a szindikalizmus és a korporatizmus jegyesek. A Szolidaritás a demokratikus működést, a pártok versenyét már alapjáraton kiiktató korporatizmus intézményesítésére tett itten javaslatot: minden dőljön már el most, a választás előtt, előre is áthidalva az egyes politikai értékrendek közti számos, természetes konfliktust.
Aki látott már iskolát, pláne „problémás” iskolát közelről, csak a legvadabb paranoia sugallatára képzelheti, hogy a fő probléma itt az, politikai kinevezett-e az igazgató. Naná, hogy az. Akkor is politikai kinevezett, ha az önkormányzat nevezi ki (valamilyen, gyakran elég álságos, választás vagy konzultáció után). A helyi közösség pedig boldog, ha a polgármesterük elősegíti a szegregációt – hallottam én már SZDSZ-es polgármesterről, iskolaigazgatóról, aki szigorúan megtiltotta, hogy a cigányok „felköltözzenek” és ott rontsák a levegőt. Elvégre neki a választóinak kell megfelelnie. Mire a cigány választók többségben lesznek, addigra iskola se lesz. Vagy halmozottan hátrányos iskola lesz. Az állami kinevezés nyilván nem számolja föl a szegregációt, de legalább nem teszi politikailag kötelezővé.
Hitetlen bloggerek, komoly professzorok, minden furcsaságban összeesküvést szimatoló pszeudoszakértők és hírességek, mint Sharon Stone tíz éve rendületlenül vallják, hogy túl sok/túl kevés a véletlen, az egész bűzlik, éspedig a fejétől, hiszen 9/11 „belső munka” volt, a kormányzat, a CIA, a neokonok és az elmaradhatatlan zsidók közreműködésével.
A komolyan vett, érvekkel alátámasztott iszlámkritikában semmi szélsőjobbos nincsen, kár tehát folyamatosan oda tolni és így diszkreditálni annak képviselőit. A szélsőjobb valójában csak az „idegeneket”, a színesbőrűeket gyűlöli, nem az iszlám lényegét: a fanatizmust, az alávetettséget, az irracionalitást. Sőt, Vona Gábor szerint az emberiség kultúrájának utolsó védőbástyája az iszlám…
A „mérsékelt” Fatah és a „radikális” Hamász paktuma, úgynevezett nemzeti egységkormánya nem az a fajta demokratikus konszenzus, amit az Európai Uniónak elismernie és segítenie kellene. Egy puccsista terrorszervezet és egy erőszakos kvázi-államhatalom kötött szövetséget, nagyjából sejthetjük, miért.
Bár az amerikai elnök helyenként, jobb híján, Bush külpolitikai megoldásaihoz folyamodik, hiányzik belőle a meggyőződés, a morális elkötelezettség, az elszántság és a vezetni tudás képessége.
Az Iszlám szent könyvét elégetni botrányos ízléstelenség. Ez azonban senkit nem jogosít fel arra, hogy válogatás nélkül öljön és pusztítson. És nem lehet indok, hogy a nyugat engedményeket tegyen a szabadság ellenségeinek. Például azzal, hogy szűkebbre vonja a szólásszabadság határait. Az iráni Szentírás-égetésekról ráadásul alig esik szó.
A Jobbik provokációira nyilván nem kell mindig reagálnia a Fidesz vezetőinek, a pártjukhoz közeli média kódolt és kevésbé kódolt vadhajtásait azonban botrányos dolog szó nélkül hagyni. Annál is inkább, mert az antiszemita tartalmak társadalmi hatása szempontjából ma már nem is a kuruc.info a fő probléma Magyarországon, hanem a Jobbik és Bayer Zsolt.
Különös fordulatot vett a január 8-i, Tucson-i gyilkos merénylet: a politikai sajtó egy része megpróbálta a demokraták számára óriási kihívást jelentő Tea Party mozgalomra és személy szerint Sarah Palin-re „ráhúzni” a nihilista fiatalember által elkövetett támadást. Ezért most Palinék magyarázkodhatnak egy olyan kampánystratégia miatt, amelyet mindkét nagy párt régóta használ.
Rév István, az Open Society Foundations Információs Programjai kuratóriumának vezetője határozottan cáfolta, hogy az Alapítvány támogatta volna a WikiLeaks tevékenységét, ahogy azt kommentárjában Seres László meglebegtette. Levelét – amelyből kiderül, hogy Assange járt Budapesten is (!) -- az alábbiakban közöljük.
Nem mindennapi döntést hozott hétfőn a Nemzeti Együttműködés Parlamentje: 336 igen, egy tévedésből megnyomott nem és 13 tartózkodó szavazattal felhatalmazták a Nemzeti Együttműködés Kormányát, hogy mostantól megtehessen bármit. És bár nem az ötvenes években élünk, tehát nem a szó szoros értelmében vett államosításról van szó, pl. senkit nem téeszesítenek, padlássöprés sem várható, de egy brutális ökokatasztrófa ürügyén a parlament azért csak felfüggesztette a jogállamiságot, ahogy eddig ismertük.